Javítóvizsga
Tisztelt Szülők! Kedves Tanulók!
A 2018/19-ES TANÉV VÉGI JAVÍTÓVIZSGÁT
2019. AUGUSZTUS 27-28-ÁN 8 ÓRAKOR TARTJUK
- augusztus 27 (kedd): közismereti tantárgyakból
- augusztus 28 (szerda): szakmai tantárgyakból
Az érintett tanulókat írásban értesítettük
A tanulók hozzák Magukkal az év végi bizonyítványukat!
A vizsga előtt legalább 15 perccel kérjük a diákok megjelenését!
A tantermi beosztás a bejáratnál lesz kifüggesztve!
A vizsgához szükséges íróeszközökről, a használható segédeszközökről minden tanulónak magának kell gondoskodni!
Mindenkinek jó felkészülést, sikeres vizsgát kívánunk!
Pályaválasztás 2019/2020
A felnőttképzéshez szükséges dokumentumok:
Rákóczisok Erdélyben
A Kisvárdai SZC II. Rákóczi Ferenc Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája a „Határtalanul” pályázat keretében 2019.március 12-16-ig kirándulást szervezett a kézdivásárhelyi Gábor Áron Szakképző Líceum, a testvériskolánk bevonásával. Matus Csilla 10.I, Dicső Panna 10. M osztályos tanulók élménybeszámolója, és a résztvevők beszélgetése zárta a programot.
„2019. március 12-én, kora reggel busszal elindultunk Kézdivásárhelyre, az erdélyi Gábor Áron Kollégiumba, ahol 4 élményekkel teli nap várt ránk. A kis csapat a 10.I és 10.M osztályokból tevődött össze. Négy kísérő tanár vállalta, hogy elkísér bennünket a várva várt kirándulásra. A 12 órás úttól mindenki tartott. Út közben Igazgató Úr vezényletével a Székely Himnuszt és Kossuth Lajos- nótákat tanultunk, amelyeket később a március 15-ei felvonuláson énekeltünk. Erdélyben több helyen rácsodálkoztunk a táj szépségeire, s arra, hogy minden falu őrzi a magyarságát. Madéfalván megtekintettük a templomot, ahol több mint 200 székelyt – köztük ártatlan gyermekeket is- lemészároltak 1764-ben, osztrák parancsra.
Böjte Péter így ír elbeszélésében:
»Mária Terézia azt akarta, hogy a székelyek álljanak az osztrák élire, menjenek a határokra s álljanak őrséget, mert erőst jó katonák vótak. De azok nem vállolták! Azok nem. Inkább abba a nagy hidegbe béhuzakodtak a szalonkai erdőbe.
Egy reggel a Bukov katanái rejamentek a falukra s az asszonyokat s a kicsi gyermekeket kihajtották az emberek után. Hogy futtak azok szegények, s hogy sírtak! Aki futott, kardokval mind levágták. átkozottak legyenek még haló porikban es! «
Meghatódottan folytattuk utunkat Kézdivásárhely felé.Megérkezésünk után vacsorával vártak bennünket a kollégiumban, és volt lehetőségünk beszélgetni is.
Másnap, szerdánCsikszeredára látogattunk, az ezeréves határhoz, ahol Deáky András magyar- német szakos nyugdíjas tanár úr történelmi ismertetőt tartott csoportunknak. Elmesélte, milyen nehézségek árán sikerült felújíttatnia az ezeréves határon álló vámházat. Nagy lelkesedéssel beszélt arról, mi a különbség a moldvai és a gyimesi csángók között.
Böjte Péter így ír elbeszélésében:
»Mária Terézia azt akarta, hogy a székelyek álljanak az osztrák élire, menjenek a határokra s álljanak őrséget, mert erőst jó katonák vótak. De azok nem vállolták! Azok nem. Inkább abba a nagy hidegbe béhuzakodtak a szalonkai erdőbe.
Egy reggel a Bukov katanái rejamentek a falukra s az asszonyokat s a kicsi gyermekeket kihajtották az emberek után. Hogy futtak azok szegények, s hogy sírtak! Aki futott, kardokval mind levágták. átkozottak legyenek még haló porikban es! «
Meghatódottan folytattuk utunkat Kézdivásárhely felé.Megérkezésünk után vacsorával vártak bennünket a kollégiumban, és volt lehetőségünk beszélgetni is.
Másnap, szerdánCsikszeredára látogattunk, az ezeréves határhoz, ahol Deáky András magyar- német szakos nyugdíjas tanár úr történelmi ismertetőt tartott csoportunknak. Elmesélte, milyen nehézségek árán sikerült felújíttatnia az ezeréves határon álló vámházat. Nagy lelkesedéssel beszélt arról, mi a különbség a moldvai és a gyimesi csángók között.
Az előadás után elsétáltunk a Rákóczi várhoz, ahol gyönyörködhettünk a kilátásban, majd megtekintettük a felújított őrházat, melynek avató ünnepségén egy csoda folytán több ezren részt vettek. A kulturális élmények után a vendégeink elvittek minket bobozni. Nagyon jól szórakoztunk. Egyszerre volt félelmetes és jó lecsúszni, habár vannak, akik nem igazán bírtak ki egy kört sem sírás nélkül. Onnan elindultunk Csíksomlyóra, ahol megtekintettük a kegytemplomot, ami nagyon lenyűgöző és megnyugtató volt. Ezek után elmehettünk Csíkszeredára, városnézésre. A városnézés után visszaindultunk a kollégiumba.
Csütörtökön reggeli után a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténelmi Múzeumba mentünk. Meghallgattuk a múzeum történetét, és bepillantást nyertünk a korabeli céhek történetébe. Kézdivásárhely jelenlegi múzeuma 1972-ben nyílt meg.
A múzeum Kézdivásárhely kézműves múltját, valamint a város történelmét, ezen belül az 1848-49-es szabadságharc helyi emlékeit mutatják be. Ugyanakkor itt látható a Zsuzsi és Andris babaméretű népviseleti gyűjtemény is.
Minden foglalkodásnak szántak 1-1 termet, ahol megnézhettük a korabeli eszközöket. A céheknél nyilván volt tartva a tagok neve: annak idején nagyon nehéz volt bekerülni egy céhbe, és nők nem is lehettek tagjai.
Ezután a kézdivásárhelyi diákokkal csoportokra osztva elmentünk a helyi nevezetes épületeket, szobrokat feltérképezni. Feladatokat kaptunk a tanároktól.
Jó hangulatban teltek a kirándulások, hiszen folyton vártuk a medve érkezését. Sokat estünk, csúsztunk, borultunk, de jól éreztük magunkat. A túrák alatt igen elfáradtunk, és észre sem vettük, hogy milyen gyorsan elrepült az idő. Ezek után visszaindultunk a szállásra, azaz a kézdivásárhelyi Gábor Áron Szakképző Líceum Kollégiumába.
Következő nap március 15-e volt, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulója. Lestyán Ildikó, Csák Erzsébet, Miklós József, Tóth Szilárd erdélyi tanárok mutatták be az iskola épületét, hagyományait. Betekintést nyerhettünk a tanítási órákba is. Szívmelengető volt látni, hogy a diákok székely népviseletben jelentek meg az ünnepi napon. Megismerhettük testvériskolánkat, az intézményük történetét, milyen terveik vannak az iskola fejlesztésével kapcsolatban, milyen a házirendjük, mit tartalmaz, illetve, hogy mennyire küzdeniük kell a diákoknak, hogy magyarul is érettségizhessenek. Ugyanis tudni kell, hogy a 80-as években nehézségbe ütközött az is, hogy magyarul beszélhessenek. A nemzeti zászlót a padláson eldugva kellett tartaniuk, különben börtönbüntetésre számíthattak. A magyar jelképeket üldözték.
Az iskolai ünnepi műsorban szerepet kapott Matus Csilla 10.I osztályos tanulónk is. Miután a műsor véget ért, gyülekezni kezdtünk, majd elővettük a zászlókat és koszorúkat, s azokkal vonultunk Kézdivásárhely főterére. Érdekes volt, ugyanis március 15-e náluk nem volt munkaszüneti nap, mégis 10.000-en voltak a kézdivásárhelyi főtéren. Hihetetlen, milyen magyarságtudatuk van, és ezt büszkén kimutatták azzal a tettükkel, hogy ahol a magyar zászló felvonult, ott tapsvihar tört ki. Miközben vonultunk a főtér felé, énekeltünk, nevettünk és büszkének éreztük magunkat magyarságunk miatt. A felvonulók között voltak, akik órákat utaztak szekereken és lovakon, hogy ott lehessenek a városi ünnepségen. Majd miután visszaértünk az iskolába, megkezdődött a meccs, ahol a kisvárdaiak és a kézdivásárhelyiek mérhették össze az erejüket. Majd átvonultunk, és jöhetett az értékelés, ajándékozás és oklevélosztás. Este 8:00-tól megkezdődött a táncház.
16-án indultunk haza, és út közben a Parajdi Sóbányát is útba ejtettük, és ott csoportosan eltölthettünk 1 órát. Következő megállónk a marosvásárhelyi Cifra palota és a marosvásárhelyi McDonald’s ahol megebédeltünk az iskola jóvoltából.
Hazaérve mindenki elgondolkodhatott, átértékelhette a magyarsággal, a hazával kapcsolatos érzéseit, gondolatait. Jó érzés tudni, hogy 600 kilométerre vannak barátaink, testvéreink, akikhez bármikor ellátogathatunk, s akiket bármikor vendégül láthatunk.”
(Matus Csilla 10.I , Dicső Panna 10.M )
Kassai kirándulás
2019.03.27-én reggel az iskola előtt gyülekeztünk 7.15-kor. 45 fővel utaztunk+2 sofőr.
Elég nehéz volt kiválasztani azokat a tanulókat, akik valóban megérdemelték ezt a kirándulást, mivel a jól tanuló, jó magatartású, sportoló gyerekek jutalmazása is ez a kirándulás.
Sikerült a királyhelmeci iskolánkkal felvenni a kapcsolatot.
Először Királyhelmecre utaztunk el, ahol a helyi szakközépiskolában fogadtak minket. Az iskola előtt kis megemlékezés hangzott el március 15-ről. A tanulók megismerhették az iskolát is, részt vettek egy tanítási órán, és megismertük a tanműhelyeket is. A vezetőség és az igazgató pedig kellemes fogadtatásban részesített minket, jó hangulatú beszélgetés zajlott. A gyerekek megtekinthették az ottani tanműhelyeket és beszélgettek az ottani tanulókkal. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy az ottani iskolában egyre kevesebb a magyar anyanyelvű gyerek. Megismerkedtünk az ő képzési rendszerükkel. Ők az érettségi mellé szakmai bizonyítványt is kapnak.
A város nevezetességeivel is megismerkedtünk, különösen szép volt Királyhelmec főtere.
Innen Borsiba utaztunk, ahol tartottunk egy kis megemlékezést tartottunk és elénekeltük a Himnuszt is, itt verseket mondtak Rákóczi szobra előtt. Sajnos, Rákóczi Ferenc szülőházába most nem tudtunk bejutni, mert felújítás zajlik. Itt találkoztunk azokkal a kollégákkal és diákokkal, akik kerékpárral érkeztek Borsiba. Tudomást szereztünk arról, hogy gyógyvizet találtak a közelben és tervezik egy szálloda felépítését a környéken. A gyerekek nagy érdeklődéssel szemlélték az épületet és a benne kialakított múzeumot. Rákóczi szobrához koszorút helyeztünk el. Örömmel nyugtáztuk a Rákóczi-szobor helyreállítását. Ezután indultunk Kassára.
A tanulók előadásokat tartottak az autóbuszon II. Rákóczi Ferencről, Kassáról. Megemlítettük és kiselőadást tartottunk arról, hogy Márai Sándor Kassán született és tevékenykedett. Műveiből részleteket olvastunk fel a buszon.
Szép tájakon vezetett az út Kassáig. A város sétálóutcáján haladva értünk a Dómhoz. A jegyeket megvásárolva bejutottunk az altemplomba, ahol megtekintettük a fejedelem sírját. Egy koszorút is elhelyeztünk kegyeletünk jeléül, s itt is tartottunk egy kis megemlékezést és elénekeltük a Himnuszt. Az idegenvezető nagyon érdekes beszámolót tartott II. Rákóczi Ferenc életútjáról és a dóm történetéről. A gyerekek ámulatba esve szemlélték az épületeket. A templom freskói eredeti szépségükben pompáznak. A téren megtekintettük a kassai színház épületét is, megemlékeztünk arról, hogy itt mutatták be 1832-ben Katona József híres művét a Bánk bánt. A parkban található szökőkút is örömmel töltött el bennünket, mivel zenélt is.
A főtéren megtekintettük azt az emléktáblát, amelyik megemlékezik arról, hogy Kassán adták ki az első magyar nyelvű folyóiratot., Magyar Múzeum címmel, melyet Kazinczy Ferenc szerkesztett.
A Szent Erzsébet Székesegyháznak kilátója is van, melyre az út 160 lépcsőfokon vezetett fel. Ezt is megcsodáltuk belépőjegyek váltása után.
Innen a Rodostói házhoz vezetett az utunk, ahol sok érdekességet láthattunk és sok fényképet készítettünk. Itt egy kis szabadfoglalkozásra adtunk lehetőséget a diákoknak és a kísérő tanároknak egyaránt. Szerencsénkre szép időnk volt és nagyon jól esett a séta a főtéren.
A szabad program eltöltése során a Kassai színház szépségeiben gyönyörködtünk és egy-két üzletbe is benéztünk.
Az idő viszont gyorsan elrepült így indulnunk kellett vissza.
Sajnálattal vettük tudomásul, hogy évről-évre egyre kevesebb a magyar szó a városban. Sok az építkezés és a fejlesztés a városban, így a buszunkkal nehezen találtunk parkolóhelyet.
A tanulóink és kollégáim is nagyon hasznosnak találták ezt a napot. Ezután talán Rákóczi Ferenc emléke sokkal elevenebb lesz bennünk.
Még napok múlva is emlegetni fogják ezt az élményt.
Szakgimnazista és szakközépiskolás tanulók is eljuthattak Szlovákiába, többek közülük még soha nem jártak külföldön.
Ünnepi megemlékezés és koszorúzás
343 éve, március 27-én született II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem, hazánk vezéralakja.
Az ő emlékére évtizedek óta minden évben ünnepi megemlékezést és koszorúzást tartunk a kisvárdai mellszobránál,
a nevét viselő Kisvárdai SZC II. Rákóczi Ferenc Szakgimnáziuma és Szakközépiskola parkjában.
