Nyelvi képzés
A Kisvárdai Szakképzési Centrum a GINOP-6.1.3-17 projektjének keretében térítésmentes, 120 órás, illetve 240 órás angol nyelvi képzéseket hirdet a lakosság idegen nyelvi kommunikációs készségeinek fejlesztése érdekében.
Bővebb tájékoztató: Kepzesi hirdetmeny_GINOP613_2019 1.pdf
Jelentkezési lap: Jelenlkezesi lap_GINOP_KSZC_2019 1 1.pdf
Információk
A 2019/20 TANÉV INFORMÁCIÓK
Tisztelt Szülők! Kedves Tanulók!
Ünnepélyes tanévnyitó: 2019. szeptember 2. (hétfő) 8 óra
Első tanítási nap: 2019. szeptember 2. (hétfő) 7.45
Könyvosztás: 2019. szeptember 2. (hétfő) 9 órától , évfolyami beosztás szerint.
Kollégiumi beköltözés:
2019. szeptember 1.-én 13 órától ( az érintett tanulók írásbeli értesítést kapnak)
A diákigazolványokat a 9. évfolyamos tanulók az első tanítási napon vehetik át.
Javítóvizsga
Tisztelt Szülők! Kedves Tanulók!
A 2018/19-ES TANÉV VÉGI JAVÍTÓVIZSGÁT
2019. AUGUSZTUS 27-28-ÁN 8 ÓRAKOR TARTJUK
- augusztus 27 (kedd): közismereti tantárgyakból
- augusztus 28 (szerda): szakmai tantárgyakból
Az érintett tanulókat írásban értesítettük
A tanulók hozzák Magukkal az év végi bizonyítványukat!
A vizsga előtt legalább 15 perccel kérjük a diákok megjelenését!
A tantermi beosztás a bejáratnál lesz kifüggesztve!
A vizsgához szükséges íróeszközökről, a használható segédeszközökről minden tanulónak magának kell gondoskodni!
Mindenkinek jó felkészülést, sikeres vizsgát kívánunk!
Pályaválasztás 2019/2020
A felnőttképzéshez szükséges dokumentumok:
Rákóczisok Erdélyben
A Kisvárdai SZC II. Rákóczi Ferenc Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája a „Határtalanul” pályázat keretében 2019.március 12-16-ig kirándulást szervezett a kézdivásárhelyi Gábor Áron Szakképző Líceum, a testvériskolánk bevonásával. Matus Csilla 10.I, Dicső Panna 10. M osztályos tanulók élménybeszámolója, és a résztvevők beszélgetése zárta a programot.
„2019. március 12-én, kora reggel busszal elindultunk Kézdivásárhelyre, az erdélyi Gábor Áron Kollégiumba, ahol 4 élményekkel teli nap várt ránk. A kis csapat a 10.I és 10.M osztályokból tevődött össze. Négy kísérő tanár vállalta, hogy elkísér bennünket a várva várt kirándulásra. A 12 órás úttól mindenki tartott. Út közben Igazgató Úr vezényletével a Székely Himnuszt és Kossuth Lajos- nótákat tanultunk, amelyeket később a március 15-ei felvonuláson énekeltünk. Erdélyben több helyen rácsodálkoztunk a táj szépségeire, s arra, hogy minden falu őrzi a magyarságát. Madéfalván megtekintettük a templomot, ahol több mint 200 székelyt – köztük ártatlan gyermekeket is- lemészároltak 1764-ben, osztrák parancsra.
Böjte Péter így ír elbeszélésében:
»Mária Terézia azt akarta, hogy a székelyek álljanak az osztrák élire, menjenek a határokra s álljanak őrséget, mert erőst jó katonák vótak. De azok nem vállolták! Azok nem. Inkább abba a nagy hidegbe béhuzakodtak a szalonkai erdőbe.
Egy reggel a Bukov katanái rejamentek a falukra s az asszonyokat s a kicsi gyermekeket kihajtották az emberek után. Hogy futtak azok szegények, s hogy sírtak! Aki futott, kardokval mind levágták. átkozottak legyenek még haló porikban es! «
Meghatódottan folytattuk utunkat Kézdivásárhely felé.Megérkezésünk után vacsorával vártak bennünket a kollégiumban, és volt lehetőségünk beszélgetni is.
Másnap, szerdánCsikszeredára látogattunk, az ezeréves határhoz, ahol Deáky András magyar- német szakos nyugdíjas tanár úr történelmi ismertetőt tartott csoportunknak. Elmesélte, milyen nehézségek árán sikerült felújíttatnia az ezeréves határon álló vámházat. Nagy lelkesedéssel beszélt arról, mi a különbség a moldvai és a gyimesi csángók között.
Böjte Péter így ír elbeszélésében:
»Mária Terézia azt akarta, hogy a székelyek álljanak az osztrák élire, menjenek a határokra s álljanak őrséget, mert erőst jó katonák vótak. De azok nem vállolták! Azok nem. Inkább abba a nagy hidegbe béhuzakodtak a szalonkai erdőbe.
Egy reggel a Bukov katanái rejamentek a falukra s az asszonyokat s a kicsi gyermekeket kihajtották az emberek után. Hogy futtak azok szegények, s hogy sírtak! Aki futott, kardokval mind levágták. átkozottak legyenek még haló porikban es! «
Meghatódottan folytattuk utunkat Kézdivásárhely felé.Megérkezésünk után vacsorával vártak bennünket a kollégiumban, és volt lehetőségünk beszélgetni is.
Másnap, szerdánCsikszeredára látogattunk, az ezeréves határhoz, ahol Deáky András magyar- német szakos nyugdíjas tanár úr történelmi ismertetőt tartott csoportunknak. Elmesélte, milyen nehézségek árán sikerült felújíttatnia az ezeréves határon álló vámházat. Nagy lelkesedéssel beszélt arról, mi a különbség a moldvai és a gyimesi csángók között.
Az előadás után elsétáltunk a Rákóczi várhoz, ahol gyönyörködhettünk a kilátásban, majd megtekintettük a felújított őrházat, melynek avató ünnepségén egy csoda folytán több ezren részt vettek. A kulturális élmények után a vendégeink elvittek minket bobozni. Nagyon jól szórakoztunk. Egyszerre volt félelmetes és jó lecsúszni, habár vannak, akik nem igazán bírtak ki egy kört sem sírás nélkül. Onnan elindultunk Csíksomlyóra, ahol megtekintettük a kegytemplomot, ami nagyon lenyűgöző és megnyugtató volt. Ezek után elmehettünk Csíkszeredára, városnézésre. A városnézés után visszaindultunk a kollégiumba.
Csütörtökön reggeli után a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténelmi Múzeumba mentünk. Meghallgattuk a múzeum történetét, és bepillantást nyertünk a korabeli céhek történetébe. Kézdivásárhely jelenlegi múzeuma 1972-ben nyílt meg.
A múzeum Kézdivásárhely kézműves múltját, valamint a város történelmét, ezen belül az 1848-49-es szabadságharc helyi emlékeit mutatják be. Ugyanakkor itt látható a Zsuzsi és Andris babaméretű népviseleti gyűjtemény is.
Minden foglalkodásnak szántak 1-1 termet, ahol megnézhettük a korabeli eszközöket. A céheknél nyilván volt tartva a tagok neve: annak idején nagyon nehéz volt bekerülni egy céhbe, és nők nem is lehettek tagjai.
Ezután a kézdivásárhelyi diákokkal csoportokra osztva elmentünk a helyi nevezetes épületeket, szobrokat feltérképezni. Feladatokat kaptunk a tanároktól.
Jó hangulatban teltek a kirándulások, hiszen folyton vártuk a medve érkezését. Sokat estünk, csúsztunk, borultunk, de jól éreztük magunkat. A túrák alatt igen elfáradtunk, és észre sem vettük, hogy milyen gyorsan elrepült az idő. Ezek után visszaindultunk a szállásra, azaz a kézdivásárhelyi Gábor Áron Szakképző Líceum Kollégiumába.
Következő nap március 15-e volt, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulója. Lestyán Ildikó, Csák Erzsébet, Miklós József, Tóth Szilárd erdélyi tanárok mutatták be az iskola épületét, hagyományait. Betekintést nyerhettünk a tanítási órákba is. Szívmelengető volt látni, hogy a diákok székely népviseletben jelentek meg az ünnepi napon. Megismerhettük testvériskolánkat, az intézményük történetét, milyen terveik vannak az iskola fejlesztésével kapcsolatban, milyen a házirendjük, mit tartalmaz, illetve, hogy mennyire küzdeniük kell a diákoknak, hogy magyarul is érettségizhessenek. Ugyanis tudni kell, hogy a 80-as években nehézségbe ütközött az is, hogy magyarul beszélhessenek. A nemzeti zászlót a padláson eldugva kellett tartaniuk, különben börtönbüntetésre számíthattak. A magyar jelképeket üldözték.
Az iskolai ünnepi műsorban szerepet kapott Matus Csilla 10.I osztályos tanulónk is. Miután a műsor véget ért, gyülekezni kezdtünk, majd elővettük a zászlókat és koszorúkat, s azokkal vonultunk Kézdivásárhely főterére. Érdekes volt, ugyanis március 15-e náluk nem volt munkaszüneti nap, mégis 10.000-en voltak a kézdivásárhelyi főtéren. Hihetetlen, milyen magyarságtudatuk van, és ezt büszkén kimutatták azzal a tettükkel, hogy ahol a magyar zászló felvonult, ott tapsvihar tört ki. Miközben vonultunk a főtér felé, énekeltünk, nevettünk és büszkének éreztük magunkat magyarságunk miatt. A felvonulók között voltak, akik órákat utaztak szekereken és lovakon, hogy ott lehessenek a városi ünnepségen. Majd miután visszaértünk az iskolába, megkezdődött a meccs, ahol a kisvárdaiak és a kézdivásárhelyiek mérhették össze az erejüket. Majd átvonultunk, és jöhetett az értékelés, ajándékozás és oklevélosztás. Este 8:00-tól megkezdődött a táncház.
16-án indultunk haza, és út közben a Parajdi Sóbányát is útba ejtettük, és ott csoportosan eltölthettünk 1 órát. Következő megállónk a marosvásárhelyi Cifra palota és a marosvásárhelyi McDonald’s ahol megebédeltünk az iskola jóvoltából.
Hazaérve mindenki elgondolkodhatott, átértékelhette a magyarsággal, a hazával kapcsolatos érzéseit, gondolatait. Jó érzés tudni, hogy 600 kilométerre vannak barátaink, testvéreink, akikhez bármikor ellátogathatunk, s akiket bármikor vendégül láthatunk.”
(Matus Csilla 10.I , Dicső Panna 10.M )
